Hét Magyar csapat az RS Feva Világbajnokságon

  • augusztus 26, 2019

Rendhagyó beszámoló, edző, és egyben szülő szemszögéből, egy 204 hajós versenyről, hat versenynapról és egy kissé viszontagságos utazásról, sok-sok segítő és támogató baráttal a háttérben.

A verseny nem az első rajt időpontjában kezdődött. Egész évben erre készültünk, voltunk két Cseh RS Feva versenyen (ranglista, és Bajnokság), rendeztünk egy OB-t itthon, és egy Európa Kupát is Balatonfüreden hét külföldi résztvevővel. Ott voltunk minden hazai ranglistán, miközben március 28 óta vízen vagyunk. A VGYE csapata 4 RS Feva, egész évben keményen edzett, dolgozott, hogy ne csak statiszták legyünk az olaszországi világbajnokságon…

Köszönet a BYC-nek a haladó edzőtáborunknak kölcsönzött három Feva-ért, amik Révfülöpön dolgoztak, a VB ideje alatt a versenyre még nem kész csapatokkal, köszönet a THE-nek a kölcsön futóért, amivel egy motorost és három RS Fevát tudtunk kivinni a világbajnokságra.

Köszönet az ELMÜ kikötőnek (Bőm Laci), a Körte SC-nek, akik befogadtak minket tavasszal, hogy minden hétvégén edzhessünk. Köszönet a Laser osztálynak, a Vadnai csapatnak a kölcsön futókért a Cseh versenyekre, nélkülük maximum a hátunkon tudtuk volna kivinni a hajókat a felkészülési időszakban. Köszönet az MVSz-nek, akik mindenben segítettek, szervezték a futókat, és az edzéshelyszíneket a szezonban.

Köszönet a szülőknek, edzőknek, de a legnagyobb elismerés a gyerekeknek, akik kitartóan, mindent beleadva ott voltak, és becsülettel képviselték Magyarországot az RS Feva Word 2019 versenyen Follonicában, Olaszországban!

Az itthon kissé lesajnált RS Feva osztály ismét mutatott valamit igazi arcából. 204 nevezett hajó, 408 versenyző, 16 nemzet gyűlt össze július 21-26 között Follonicában, hogy eldöntse ki a világ legjobbja az RS Feva osztályban. Lehet nekünk is komolyabban kéne venni ezt az utánpótlás osztályt, ezek a versenyzők nem kutyaütők… – na de folytassuk időrendi sorrendben a beszámolót a VGYE hajó- (eleinte) autónaplója alapján!

Négy nappal a verseny első rajtlövése előtt indultunk Olaszországba, 1100 km-re a Balatontól. Az alsóörsi indulás 4 gyerekkel két edzővel, a hátunkon a hajókkal, az edzőmotorossal és a sokat megélt 7 személyes buszunkkal tökéletes volt. A rajtoltunk, az autó elindult a hajók követtek, a hangulat meg fantasztikus. Mindenki bizakodott és nagyon vártuk a verseny előtti három edzésnapot Follonicában. Aztán a kilométerekkel együtt fogytak a sebességek is szépen ütemesen az automata váltóból. A frissen szervizelt buszunk egészen a Szlovéniáig bírta az utat. Ez úgy tűnik már hagyomány, mert márciusban egy RS21-el a hátunkon is éppen Ljubjana előtt hagyott el a jószerencse, no meg az automataváltó. Nem mi, hanem az erősen képzett elektronika volt az, ami 40 km-es sebességre csökkentette a tempónkat, és korlátozta a lehetőségeinket a szlovén autópályán. Ez nálunk rutin ügy. Elindulunk és szétesik az autó alattunk. Mindig ugyan az a fődarab garancia ide vagy oda, nem megy tovább. Jelenleg már két szervizzel pereskedünk a garanciális javítás meg jótállás és a szavatosság szövevényes tengerében szerte Európában, mert garancialevéllel kitapétázhatjuk a nem létező klubházunk falát, a váltó mégis mindig elhagy minket. Hazudnék, ha azt mondanám nem unalmas, de semmi nem szegheti kedvünket, azért is ott leszünk a VB-n.

Szóval ott álltunk egy Szlovén faluban 380 km-re otthonról, egy futóval, négy gyerekkel egy széthullott autóval és szertefoszlott reményekkel. Ebből így nem lesz VB. 2019-ben képeztük magunkat automata váltóból. Minden rezdülését ismerjük ennek a kitűnő találmánynak, és a fő tulajdonsága, hogy az út szélén javíthatatlan, már rég a retinánkba égett, ezzel keltünk és ezzel aludtunk ahányszor csak elindult a csapat a nemzetközi megmérettetésekre február óta. Két végén égettük a bankszámláinkat, pörögtek a nullák, mint Dagobert bácsi szemében a rajzfilmben, de ez a szar nem megy, tehát mi sem megyünk tovább. A másik két csapatnyi gyerek már valahol Velencénél rótta az utat, ők még nem tudják, se a hajójuk se a motorosuk se az edzőik nem lesznek ott az RS Feva VB-n.

Első kínos telefon haza a feleségemnek…. Keresetlen szavak a telefonba, és az összes Chrysler tervező felmenőinek emlegetése, azért hogy megtudjuk, tulajdonképpen tök hülyék vagyunk, miért kell ezt és már megint bajban vagyunk. Szakmát váltottunk – legalább is néhány órára – és kiváló stand up komikusként röhögtünk saját magunkon. Közben be egy élelmiszerbolt parkolójába, étel-italvásárlás és az első valamirevaló, előremutató telefon a magyar szerviznek… Ez is meg volt. Jött az ukáz forduljunk vissza, ezzel ne menjünk tovább, mert ha még jobban szétesik rajtunk a baj (vagy a rontás, de az stabilan)…

Remek. 40-el hazáig, ez ám a perspektíva! – Jobb ötlet? Nincs. Mi legyen a cuccal? Mi legyen a futóval? Ez nem megy, az fix. Hazáig meg nem tolhatjuk a szekeret, szóval jöjjön az autómentő és vigye a fenébe az egész szakramentet, minket meg vigyen valaki Olaszországba, mert nem adjuk fel…

A második telefon az MVSz-nek ment… Van valakinek egy autója, amit ide tudna hozni nekünk egy tréler otthonról – aki majd visszaveszi az erősen működésképtelen szarunkat – és van az autón vonóhorog, elég erős hogy húzza a szerelvényt, és öten beférünk nem kevés cuccal? Nem volt, vagy ha volt is nem érdekelte a lehetőség, hogy adakozzon, a telefont sem vette fel senki, mert éppen a Kékszalagon vitorlázott az ország apraja és nagyja. Megértem… Én is inkább vitorláztam volna, mint a panzió számlájára rendezek gyűjtést a bankszámláimon valahol a Szlovén hegyekbe.

Van egy autómentős, aki lassan családtag nálunk. Kiváló ember. Nem kérdez, jön, megment és ha a hangomat hallja előre helyettem alkuszik az árból. Felhívtam, mondta reggel indul értünk és visszaviszi azt, ami maradt az autóból. Majd megint hívott. Mondta talált nekünk egy bérautót, kombi, BMV, van horga, 200 ló van benne és vidáman elvisz minket a VB-re. Örömfoci, örömvacsora, örömhenyélés a panzióban és vártuk a következő nap kora délutánját, hogy jön a tréler, elviszi a romunkat és legurítja az új és megbízható hintót a hátáról.

Így lett… Megláttuk… BMW-volt… Ilyet még nem láttam, erős Bajor csoda, de rémesen kicsi. Az a seggberúgott fajta, aminek a hossza megegyezik a magságával. Van ilyen autó? – tényleg volt benn 200 ló, és tényleg „kombi”, a vitorlák, a vitorlás cuccok az összes szar elhelyezése benne lehetetlennek tűnt.

Készült egy videó érdemes megnézni!

A hülye vitorlázó nem tetőcsomagtartót használ, hanem motorost. Teleszórja a cuccal, kiváló pókhálót készít, nehogy kirepüljön a cucc, és röhög kínjában. Ez is megvolt. BMW le a trélerről, Chrysler fel az autómentőre, integetés, sok óra csomagolás, és ha egy nap késéssel is de, indultunk tovább az RS Feva VB-re. Nem volt veszteni valónk, robogott a bérelt gép, száguldott a ménes a motortető alatt, követtek a hajók és Isten sem menthetett minket meg attól, hogy odaérjünk, versenyezzünk, és jól érezzük magunkat.

Hajnali háromra már a szálláson voltunk, Follonicától 20 km-re, Agriturismo vagy mi. Igazából egy csodaszép tanya, medencével a Toszkán tájban a semmi közepén. Tényleg csodálatos. A kertben a hajók a futókkal, mi ágyban, és a bömös is bírta pedig a váltó abban is automata volt. A csapat többi tagja másnap – ez volt a 3.edzésnapunk papíron – délben reggelivel ébresztett minket. Kedves volt tőlük, és a megértést, hogy hagytak pihenni tudtuk értékelni.

Lóra, – bocsánat autóra, – irány a versenyhelyszín ahol daruzunk, szerelünk, edzünk és intézzük a regisztrációt, felméretjük a vitorlákat, és felragasztjuk majd a HUN feliratokat a vitorlákra a magyar zászló fölé.

Néha nem áldom Fluck Réka nevét. Néha úgy gondolom az a sok-sok szabály, követelmény, felesleges adminisztráció és a versenyekhez szükséges eszközöket körüllengő misztikus követelményrendszer olyan Magyar. Felesleges. Megkövetek mindenkit, mert voltam egy olyan klubban ahol se szabály, se eszköz, se árnyék, se etetésre és nevezésre alkalmas hely, se WC, se zuhanyzó, se öltöző, se hajómosásra alkalmas hely, se kikötő a motorosoknak, se sója a motorosoknak, se egy normális daru nem volt. Események hangosítás nélkül, értelmezhetetlen kormányosi értekezletek, edzői tájékoztatók, „használaton kívüli” hirdetőtábla.

Akkor mi volt? Pl. Szél – seebrizz – minden nap 12-től 19-ig, olyan 2-es egy irányból. Csodálatos homokos tengerpart, mindent beleadó angol szervezők, sziesztázó olaszok, kedves emberek, és több mint 208 hajó, 400 versenyző plusz ugyan ennyi kísérő.

No meg egy darus. Pont olyan mint itthon csak olasz kiadásban. Sokat látott, mindent megoldó kedves és segítőkész, kilógó barnára sült hassal, vastag borostával, amolyan tengeri medve. Toltuk a kocsit a motorossal a daru alá és kérdeztük: Ezt most, hogy? Volt rajta egy keret, alatta cipőkanállal betuszkolt motoros (a kormányállás teteje és a keret között 5-5mm hely). Le kéne venni, de nincs sólya. Olasz barátunk mondta megoldjuk. Kötél a tükörre, ami kilógott a keret alól, daru megemeli hátul a hajót, másik kötél a betonhoz erősít meg a tükörhöz… Mi tagadás fogtam a fejem, majd jött a visszautasíthatatlan kérés azt a 10-15 autógumit, ami ott hevert szerte széjjel a daru alatt tegyük a futó mögé egyenletesen elosztva a gerinc meghosszabbításaként. Tettük. Majd szólt a tengeri medve, száljak be az autóba és kezdjek haladni a futóval kifelé, a kötél majd megfogja a hajót és én kihúzom alóla a futót, az majd gyengéden lehuppan a gumikra hátát az ég felé tartva, onnan majd kötünk valami emelőhevedert előre is és meg is vagyunk. Remegett a lábam a gázon, haladtam a trailerrel előre. Néztem, ahogy a motoros lassan szánkázik a gumikra és reméltem emberünk mindenre gondolt. Úgy hat hét olasz ugrott oda a végén, hogy a hajó oldalát megtartva vigyázzanak ne boruljon a szakrament. Ilyen se volt még, megoldották nem semmi, az erre szánt időkeret kb. 45-50 perc volt. Összeszámoltam a motorosokat a verseny alatt. Összesen a rendezőkkel együtt volt vagy 80db, a szieszta meg kötelező, szóval napi 10-12 db ment le a vízre. A keret nélküli futókat persze könnyebb volt kezelni, így sikerült három nap alatt az összes hajót letenni. Ideges kapkodás? – az nem volt. Hangos szó – no az sem. A verseny negyedik versenynapján a darus medve odajött és elárulta 15 km-re van egy nagy marina ott van sója, ott vegyem majd ki a motorost szerinte, mert az hogy hogyan rakja majd vissza a keret alá, arról lövése sincs.

A gyerekek közben a hajókat összerakták, mentünk edzeni. A homokon árnyék nem volt. A cuccokat letenni nem lehetett, de mindezért kárpótolt az a párszáz RS Feva, aki ott volt, hogy versenyezzen a világbajnoki címért.

Első nap edzés, második nap edzés, meg a próbafutam. Mi ezt nagyon tudjuk otthon. Komolyan vesszük, mert itt találkoznak a pályával, a jelzésekkel, az ellenfelekkel és a helyi sajátosságokkal először a gyerekek. Az olaszok meg nem veszik komolyan. Olyannyira, hogy nem is csinálták meg. Az egyik angol edző, a német, a holland és persze mi meg úgy gondoltuk legalább mi kimegyünk és nyomunk két kört együtt. Így is lett volna, ha az ott lévő másik 140 hajónak nem hiányzik a próbafutam annyira, hogy ők is beálljanak. Megtették, eljöttek az önszerveződő praktic race futamra, az edzőbóják közé, és ők is rajtoltak velünk. Mind a kétszázan, egy OP-re szabott rajtvonalon, lobogók nélkül „amolyan megbeszéltük, hogy lesz” rendezett futamon. Szóval káosz volt, de a látvány fantasztikus. Tudtuk, a VB-n három csoportra osztják majd a mezőnyt, ezért a 208 hajó egyszerre nem látjuk majd elrajtolni soha, csak most. Gyönyörű látványa egy esélytelen katasztrófának. Soha nem láttam ennyi Fevát egy helyen. Soha nem is fogok ilyen rajtot látni többet. Először drukkoltunk ki nyer, kerestük a magyar hajókat. Nem láttuk… A pályát se. A vonalat sem, és a vonal végén lévő motorosok is eltűntek. Jól éreztük magunkat, hihetetlen élmény volt, majd holnap a VB-n meglátjuk szervezett keretek között…

Este átvettük a gyerekekkel a kiírást és a versenyutasítást, szájukba rágtuk a csoportbontást és a pályajelzéseket. A versenyutasításban háromféle pálya lehetőségét vázolták az olasz rendezők. Minden pályának jele volt (signal I; O; V) gondoltuk, hogy ez a zászlójelet jelenti majd, amit felhúznak a futamot megelőzően a hajón, hogy az aktuális csoport melyik pályán megy majd. Ők nem így gondolták. A pálya jelölésével először az 5. napon találkoztunk egy A3-as méretű fehér tábla formájában a rajthajó relingjére kötve, fekete filccel egy 2-es szám formájában. Szóval a kettes számú melléklet szerinti „O” pálya a következő rajtoló csapat teljesítendő feladat. Se kódlobogó, se betű se látható jelzés. Agyrém. A vízi rendezés agyrém volt egész héten. Többen szóvá tették, de mindig szieszta időben, így értelmes válasz nem volt semmi rendezési kérdésre a hét folyamán. A hat nap alatt megszoktuk, és a mindenki más is így tett. EZ a rendezőgárda pocsék volt, szolt a nemzetközi verdikt, nem baj, sokan voltunk és jót versenyeztünk, nem is érdemes a többi anomáliára szót vesztegetni. EZ az osztály többet érdemel. Az összegyűlt 208 hajó többet érdemel. A versenyzők színvonala többet érdemel, de ez volt. Ismét megkövetem a magyar rendezőket, akik tudnak kormányosi és edzői értekezletet tartani. Akik használják az általuk kitalált vagy szabályszerű lobogókat, akik figyelnek a jelzések láthatóságára… Csak ez nálunk olyan természetes, mert az MVSz izélget ha nem így. Tényleg, ez a dolguk és ezt egyre jobban csinálják, nem úgy Olaszországnak ebben a klubjában.

Lement a selejtező 9 futama. A reggeli rajtidőpontok változtatása -12 vagy 13 óra – nem ütötte meg a rendezők hirdetőtábla érzékenységi küszöbét. Nem tudtuk meg előző nap mikor lesz a rajt a következőn. Volt egy megafon – lánykori nevén pofahosszabbító – és ha mentünk, kiálltak a plázsra és ordították menjünk ki mert rajt lesz. Ez is egy megoldás, én is ezt alkalmaztam a Telepi Pöffös nevű nagyhírű versenyen 10 évvel ez előtt.

Nincs bennem keserűség. Óriási élmény volt. Ez persze nem a rendezőknek köszönhető, hanem a hangulatnak, a vitorlázóknak, a szélnek, a tengernek és az angol rendezőknek, akik minden megpróbáltak rendbe hozni több-kevesebb sikerrel. Van a családban nemzetközi versenybíró; online beszélgettem vele folyamatosan a rendezési és a bírói anomáliákról minden délután. Megállapítottuk, hogy ez szar volt. De az a megtapasztalás, ami a 208 Feva egy verseny 6 nap háromszögben nekünk jutott mindenkinek járna, aki kishajózik itthon.

Nem részletezem az eredményeket, azt megtalálható a honlapon. Annyit csak hogy volt futam 3, 4. helyünk, több mint 10 alkalommal sikerült 10-ben vitorlázni a gyerekeknek, de a versenyt a Bronz csoportban fejezte be minden hajónk. A napok múlásával egyre inkább jöttek az eredmények, és a végére két magyar egység is a legjobb 10-ben végzett a Bronz csapatban. Az összesítésben ez 146-050. helyet jelentett a 2008 hajóból. Szép volt srácok, jövőre nyerünk!

Ha valaki akar még történeteket, a versenyről, vagy esetleg velünk tartana Trawemündébe 2020-ban, keressen meg, csodálatos élmény lesz, ígérem, mert az RS Feva közössége elképesztően rendben van.

Az RS Feva Világbajnokság Magyar csapatai:
Náray Bendegúz – Náray Ágoston              VGYE
Göblyős-Sztrókay Bátor – Náray Borbála VGYE
Fekete Szonja – Fekete Hanna                    VGYE
Török Zsigmond – Péter László                  VGYE- Török Sailing Levelek
Lukács Kristóf – Lukács Boglárka             KYCVSE
Tosóky Zsófia Borbála – Fülöp Noel         BMF VSE
Csikós Péter Gondos Ádám                         BMF VSE